szerző: Végh Nóra Judit
Az önerővel kapcsolatban hajlamosak vagyunk felfelé kerekíteni, hiszen mindenki büszke a saját megtakarítására, azonban az ingatlanvásárlással járó egyéb költségek miatt érdemes nem teljesen lenullázni magunkat, hiszen lesznek még kiadásaink. Csak hitelből jelenleg nem tudunk lakást venni, mindenképp kell némi saját tőke. Az elvárt önerő a jogszabály szerint legalább a vételár 20 százaléka, azaz, ha egy 40 millió forintos lakást néztünk ki, ahhoz 8 millió forint önerőre van szükségünk, a többi 80 százalék pedig mehet hitelből. Bizonyos esetekben, például az ingatlan elhelyezkedésétől függően azonban ennél magasabb önerőt is kérhetnek a bankok, ami akár 30-40 százalékra is rúghat.
Hogy lesz ennyi önerőm?
Ha egyáltalán nincs vagy csak kevés önerőnk van, még akkor is van remény. A pótfedezettel például bevonhatunk egy másik ingatlant (sajátot, vagy családon belüli megegyezéssel) is az ügyletbe, amire a leendővel együtt majd jelzálog kerül – nagy felelősség, de lehetőség is egyben.
Beleszámítanak az önerőbe a lakáscélú támogatok is, mint a CSOK, meglévő gyermekek után teljes egészében, tervezettek esetében részben vagy egészben válthatják ki az önerőt.
A babaváró hitellel is helyettesíthetjük a hiányzó tőkét, a jó hír az, hogy a 10 millió forintos, egyébként szabadon felhasználható összegből itt most 7,5 millió forintot önerőként könyvelhetünk el (ami a fenti példánál maradva már majdnem elég is egy 40 millió forintos lakáshoz). Azzal viszont érdemes tisztában lenni, hogy ha a lakáshitellel párhuzamosan igényeljük, akkor a babaváró 25 százalékát jelzáloghitelnek minősítik, és annyival kevesebb hitelt vehetünk fel. Ügyesen kell tehát kisakkozni, hogy mivel nyerünk többet.